My New Life #3

Várj!!! -megragadta a karom, és magához húzott.
Ebben a pillanatban az sem érdekelt, ha bezárják a koleszt és nem tudok bemenmi. Mert most, olyan mellett lehettem aki mellett éreztem, hogy van köztünk szikra. Igaz, hogy alig ismerjük egymást, de azzal, hogy elárultam neki a titkom, közelebb engedtem magamhoz. Most ő bujt ki a csókból.
- Van kedved sétálni? - kérdezte ragyogó szemmel, mikőzben kezével kifésült egy tincset az arcomból. Ránéztem az órámra. Már 10 perce takarodó volt. Már nem engednek be...
- Persze, menjünk -mosolygok Rossra.
- Gyere, tudok egy jó helyet - megfogja a kezem, összekulcsolja, és maga után húz. Annyit vettem észre, hogy egy parkban vagyunk. De nem  a kivilágított fajtában... Sokkal jobb. Eldugott, de ápolt. Gyönyörű virágokkal diszítve.
- Ez... nagyon szép! -mindenhova ámuldozva nézek.
- Mindig ide jövök , ha elgem van a nyűzsgésből... - nem szólok semmit, csak átölelem. Olyan aranyos, hogy elhozott ide. De egy idő után, hosszu idő után, még mindig néma csendben ültünk.
- Jó a téma -vigyorgok rá, mire elneveti magát. - Hmmm.... Mióta gitázol?- tudom, hogy közhely, de nincs más téma. :D
- Hát, igazából nagyon kicsi korom óta. Úgy 5 évesen kaptam egy gitárt, de azon csak léggitároztam- itt elgondolkodott - És te? Miben vagy jó?
- Ezt, hogy érted? - közben nagyon jól tudtam mire érti
- Tudod... zene, ének, sport....
- Hát, gitároztam Magyarországon, de abbahagytam, mert azt mondták, hogy csak az időmet veszi el..... Ugyan ezt mondták az énekre. - itt elszomorodtam. Eszembe jutott, hogy amikor mindig gitároztam az ezer éves dalokat, akkor folyton üvöltöztek, hogy haggyam abba. Amikor énekeltem, azt mondták, hogy haggyam abba, mert nekem van a legrosszabbhangom....
- Ez hülyeség... A zene, a legfontosabb, Segit kiadni magadból mindent, szomorúságot, boldogságot.. mindent! - magyaeázza teljes átéléssel
- Tudom, de amiota ezt mondták, nem gitározok és éneklek... Na, de a sport... hát nem tudom. Jó vagyok, de nem a legjobb...  De a jéghokit mindig is kiakartam probálni. Korcsolyázni tudok, egész jól...
- Na ne! A kedvenc sportom! A családdal mindig elmegyünk valahova, de általában mindig Denverbe.
- Jó lehet mindig utazni - mosolygok rá.
- Jó, de itthon a legjobb. Csak ugye nincsenek nagyon barátaink.. .- láttam a szomorúságot a szemében
- Ezt, hogy érted?
- Hát, azért ismertek vagyunk -igazábol sztárok, de ezt nem mondta ki- és mindenki csak azért akar velünk lenni, hogy kapjanak valamit. Autógramm, szuvenir vagy valami más. De, ha odajönnek akkor persze, hogy csinálok valamit. Hiszen ha ők nem lennének, mi se tartanánk itt... -mondja szerényen. Nem hiszem el, hogy valakinek ilyen jó szive van. Akaratlanul is rá mosolygok. -  És Delly is azért kedvelt meg mert, tudta, hogy akkor te biztos nem ugy tekintenél rá... illetve ránk...- istenem, milyen aranyos, de ekkor leesett valami.
- Hé! Mi az, hogy Delly kedvelt meg? Más nem?  -vonom fel a szemöldököm. De csak viccből
- De. Nagyon is. - És ovatosan rám sandít. - És te? Megkedveltél valakit? - tudtam mire megy ki a játék. De ezt ketten kell játszani
- Persze, Rydelt rögtön.  - meglepődött amikor nem folytattam.
- Csak őt? - vonja fel a szemöldökét.  Direkt nem válaszoltam neki.
- És így a bandával ilyen sikereket értetek el? - kiváncsiskodtam
- Ömmm. Aha .. - láttam, hogy elhalgat valamit, de hagytam. Elmondja ha akarja
- Na, de alig tudok rólad valamit. Mi a kedvemc színed?
- Sárga, neked? - kérdezi.
- Talán a pink. - mosolyog a válaszomon - mikor születtél?
- 1995- várakozva nézek rá, végül leesik neki. - jaaa, és december 29. Te?
- 1996 február 10 - mosolygok rá. - hámy testvéred vam?
- 4. Egy öcsém, Ryland. A többieket ismered.
- Ryland, miért nem volt nálatok?
- Valami cserediákos valamiben van. - nem tudom visszatartani a nevetést - Mindent azért én se tudhatok. - elmosolyodtam. Ugyan ezt mondta náluk a konyhában. Mindtha 1000 éve lett volna. -  Mikor van a kolesz zárás? - érdeklödik
- Volt. 1 órája. - elröhögöm magam, mire meglepődik - Mimdegy, majd bemegyek az ablakon. A földszinten vagyok.
- Vagy aludhatnál nálunk - ajánlja fel, mire ledöbbenek, és egy kicsit megijedek.- Mármint Dellyvel. - Magyarázza meg zavartan.
- Jó nekem az ablak is, de azért köszi. - mosolygok rá
- Elkisérlek. - felál a padrol, és eggyik kezével felhuz. Megállok vele szemben, kezemet a nyaka köré fonom és megcsokolom. Meglepödött, de viszonozta.
- Mást is megkedveltem. Talán jobban is mint kellett volna.- nézek a szemébe. Mire megcsokol.

- Basszus ez nem nyilik - bosszankodom az ablak elött álva.
- Megprobálom - neki se megy, értelemszerüen - Ez tényleg nem nxilik
- Azt hitted annyira debil vagyok, hogy nem tudom felismerni, ha egy ablak nem nyilik. - nézek rá
- Ha-ha-ha -imitál nevetést- ál még az ajánlatom. - néz rám. Kicsit elgondolkodok.
- A szüleidet biztos zavarnám.
- Dehogy, rögtön megkedvelnek majd. Na, gyere. - nyujtja a kezét. A kezére nézek, aztqn vissza a szemébe.
- Legyen - belerakom a kezem az ővébe, amit össze kulcsol - És köszi.
- Akkor menjünk - és boldogan elindul. Látva az ő lelkesedését, én is boldogan indulok utána.

   A kulcs kattan a kapu zárjában. Ahogy közeledünk az ajtohoz, elkezdek egy kicsit félni.
- De mit szolnak majd? És arra , hogy alig egy napja ismerjük egymást és máris együtt vagyunk? - kérdezem pánikolva
- Miért együtt vagyunk? - vigyorog rám. Most bosszantott fel. Kiszedtem a kezem az övéböl, és elkezdtem ütni, persze nem erősen. Ross csak röhögött rajtam. Egyszer csak kinyilt az ajtó.
- Ja csak ti vagytok? - Kérdezi Rik - Már azt hittem, hogy azért maradsz el, mert már rád már egymásba gabalyodtatok... -röhög. Ugy érzem nem tudhatja meg.
- Ami azt illeti....- kezdi Ross, de gyorsan a szavába vágok.
- Jó a humorérzéked - felyezem be, mire Ross értetlenkedve méz rám. Csak megrázom a fejem.
- Tudtam, hogy engem birsz - mondja magabiztosan.
- Én ezt nem mondtam - védekezek. Ránézek a mellettem álló szöszire, ő sem érti honnan veszi ezt Riker.
- Amugy neked már nem a koleszban kéne lenned?
- Bezárt lekéstem a zárást... - magyarázom, de nem tudom befejezni
- És én mondtam, hogy nyugodtan aludhat nálunk. - fejezi be Ross, mire rámosolygok.
- Ami igy is van - helyesel Rik. - amugy nagyon egy hullámhosszon vagytok. Nehogy elkezdjetek ti itt összejönni - röhög Riker, de mi nem nevetünk. - Nyugi csak vicc volt. - Ross előre megy, mert Rik még akart velem beszélni. Maradni akart, de a bátyja egy ' mind el anyáéknak, hogy mi a szitúval' beküldte. - Amugy összeillenétek -suttogja nekem
- Jó vicc. - nevetek rá, de ő nem nevet
- Tudom hogy együtt vagytok. - megdöbbenek- Láttam az ablakból, hogy egymás kezét fogjátok. Plussz egy együtt vagyunk mondatot- lehet hogy hangosan mondtam? - Csak annyi, hogy e bántsd meg. Sokkal hiszékenyebb, mint gondolnád. Érzékemy a kapcsolatokra. - összehuzom a szemöldököm-  Probálja takarni, de ismerjük. Szóval, csak ne játsz az érzéseivel. Nem tudhatjuk, hogy mennyire magába fog roskadni. - megható hogy ennyire aggódik érte a bátya.
- Nem szokásom ilyenekkel játszani. - mosolygok rá.
- Gondolom. De amikor letagadtad, hogy együtt vagytok, láttam az arcán, hogy rosszul esikneki. - én is láttam valamit az arcán, de azt hittem csak meglepödött. -
- Anyu beleegyezett - dugta ki a fejét az én szöszim.  Akaratlanul is elmosolyodtam- Rydel a szobájában vár. - elindultam befelé, amikor Rik vissszahuzot
- Beszéld meg vele amit az elöbb mondtam. - suttogja oda nekem -  Amugy haver! - szol Rossnak- Rydel várja a szobában? Komoly? - kérdezi röhögve, mire leesett nekem is. Hülye. :D. Amikor beléptem az ajtón Ross keze hozá ért az enyémhez. Ránéztem és ekmosolyodtam. Ő ugycsinált mintha semmi se törtémt volna. A nappaliban gondolom a szülei voltak.
 - Jó estét - mosolygok rájuk - Én Viki vagyok
- Szia. Stormi ő pedig Mark. Tegezz csak nyugodtan - mosoly rám, és megsimogatja a válam.
- Köszönöm, hogy itt aludhatok ma éjszaka
- Ez csak természetes. - mosolyog folyamatosan- Menj fe, Delly már vár. - Rydel a szobát tényleg berendezte.
- Azta. Gyors vagy - nevetek. Nem tudta, hogy ott vagyok igy sikoltott egyett.
- Ijeszgessél! - de a végét nem birta, elröhögte.
- Tudsz majd kölcsönadni pizsit? -
- Persze. Hello Kitty vagy Hello Kitty? - kérdezi
- Jó lesz a Hello Kitty - nevetek rá.
- Kérsz valami ennit? - kérdezi. Reggel ota nem ettem...
- Persze. - azt hittem lemegyünk, de ehellyett csak kinyitotta a szekrémyét és kivett belöle két zacskó chipset :D
- Mi van még ott? - kérdezem viccből
- Colát? - kérdezi és kihuz onnan egy üveg Colát.
- Jézusom, milyen kérdés ez? Persze, hogy kell. - hajnalig mindenféléről beszéltünk. Egyszer csak megkérdezte.
- Mit csináltatok Rossal egy orán át? - kérdezte
- semmiiiit - hazudok, de közben ég az arcom
- Na. Mi volt? - vigyorog
- De ez titok. - mosolygok rá. - Ma szóval ugye utánam futott a táskával, én meg megijedtem, és behuztem neki egyet....- folytattam volna, de Delly nem birta abba hagyni a nevetést
- Te.... Behuztál..... Egyett....Rossnak...- nem birta abbahagyni a nevetést
- Igy.nem folytatom- vigyorgok rá. - mire abbahagyja.... csak hittem
- De, ezt hogy? Ezt nem hiszem el! - már csak nevet- ááá, jól van. Folytast. - sürgetett
- Hát igen. Utána megnéztem, hogy lett e komoly baja.... - most jobban lángolt az arcom mint eddig
- És mi? - kiváncsiskodott
- Megcsókolt - erre Rydel a bárnába sikoltott. Mire elnevettem magam. - Ige . Utána elmentünk bezélgetni. Aztán a koleszba, de nem tudtuk kinyitni az ablakot. Igy idejöttünk.
- Akkor most együtt vagytok? - vigyorgott Delly
- Úgy tünik.- vigyorgok vissza rá.
- Erröl még ugy beszélnék, de holnap kellni kell. Szóval jó éjt - továbbra is vigyorog. Ő szinte rögtön elaludt, de én még fél óra mulva is forgolódtam. Meszomjaztam, szóval lemendtem a konyhába vízért. Megengedtem a csapot, mire megszólalt valaki.
- Jó, hogy te is észreveszel - vigyorog rám Ross.
-  Hogy hogy ébren vagy? - kérdezem tőle mosolyogva. Elengedve a fülem mellett a megjegyzést.
- Nem tudtam aludni. És te? - kérdezi még mindig mosolyogva.
- Én se.
- Akkor gyere. - elindul felfele a lépcsőn én pedig követem. A szobályába bemegy. Kicsit hezitálok, végül én is bemegyek.
- Melyik a kedvenced? - kérdezem a gitárokra mutatva.
- Ő! - mutar egy barnára- Luna - vigyorog rám
- Kezdjek féltékeny lenni? - vigyorgok vissza, mire elneveti magát.
- Helyedben az lennék- most én nevettem :D Leült az ágyára, én pedig követtem a példáját. Aztán eszembe jutott valami, és a szemébe néztem.
- Mit nem mondtál el akkor amikor a rrol kérdeztem, hogy a bandával vagytok ilyen sikeresek?- kérdezem
- Nem fontos- le hunyja a szemét
- Nekem az - rá mosolygok és megfogom a kezét.
- Oké, de csak akkor, ha nem változik meg a véleményed - kérdőn néz rám, mire bolintok-  szóval, én nem csak a bandábol vagyok ismert.... szerepelek egy sorozatban. Főszereplőként. És egy filmben szintén főszerepben.
- És ezt miért kell titkolni? - kérdezem homlokráncolva. Én a helyében mindenkinek aki még nem tudná elmondanám ki vagyok, de ő szerény. És talán ez az amiért kezdem megszeretni... mit beszélek?!  Nem szerethetem meg. Végül is bármikor elmehet vagy én. Nem lenne tartos.
- Nem akarom, hogy emiatt legyék velem, vagy pont emiatt hagyj el. - mondta komolyan.
- Már akkor is birtalak amikor azt se tudtam hogy hivnak. - mosolyogtam rá.  Hátradölt az ágyon, én meg ráfeküdtem a melkasára.
- Melyik a kedvemc filmed? - kérdezem hirtelen.
- Ne nevess ki. A Romeó és Julia. - mondja mire leesett az álam. Két dolog miatt is. 1, ez a fiu nemcsak jószivü, kedves, hanem még romantikus. 2. az a kedvenc könyvem.
- Na neee. Az a kedvenc könyvem - mondom neki.
- És neked
- Retró kor... rémlik? - Kérdezem tőle, mire bolint. Ásitottam egyett, a következő pillanatbanmár be is aludtam. Az Ő szobályában.