My New Life #4

Az Ő szobájában.

   Hajnali 5 óra van. Legszivesebben vissza feküdtem volna Ross mellé, de az eszem azt mondta, hogy Rydel szobájában kell aludnom. Pedig úgy visszafeküdnék Ross mellé. Hallgatni a szivverését... Olyan halkan, amennyire csak tudtam, kimentem a szobából. Halkan becsuktam az ajtót. Rydel szobája szemben van. Ahogy bementem az ajtaján, egy pillanatig azt hittem, hogy felkell, de mégse. Lefeküdtem a pótágyra, és most rögtön elaludtam.
  -Ébresztő álomszuszék! -üvöltötte a fülembe Delly. Abban a pillanatban pattantam fell, ezzel lefejelve a szőke barátnőmet.
- Auuuu! - üvöltöttonk fel egyszerre. Az üvöltésre szinte mindenki az ajtóban termett, Riker kivételével. Mikor meglátták mi történt, egyszerre röhögtek fel.
- Asszem' agyrázkodásom van- simogattam a fejem, a végén nem birtam tovább én is elröhögtemm magam
- Lányok... jól vagytok- kérdezi Stormi aggódva.
- Persze. - bológatott Delly, hömbölyögve. A fiúk kimentek, Stormie pedig lement reggelit befejezni. - Amúgy mi volt az este? - kérdezte vigyorogva. Én persze úgy csináltam, mintha semmi sem történt volna.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem totál vörösen
- Ne csináld már- és röhögvehozzám csapott egy párnát. - Tudom, hogy Rossnál voltál.
- Honnan? -kérdeztem, és zavaromban a karkötőmet piszkáltam.
-  Hajnal után felkeltem, és te nem voltál itt. Kimentem megnézni hol vagy, és ugye innen a legközelebbi szoba Rossé. Halkan benéztem és láttam, hogy milyen aranyosan alszol rajta...- folytatta volna, de hozzá vágtam egy párnát. - Hééé. Ts kérdezted. - mondta védelezve
- Jól van. Na, de készüljünk... Nemsokára idnulnunk kell.
- Tényleg. - csapott a homlokához- suli van. De délután eljössz vásárolni? - kérdezte csillogó szemmel. Úgye kapom az árvasági potlékot, plusz még egy csomó máshonnan pénzt. Így rengeteg félre tett pénzem van
- Persze, mennyünk. Úgyis van egy halom félretett pénzem.
- Akkor miért nem veszünk neked lap-topot és telefont? -kérdezte döbbenten
- Magyarországon nem engedték az intézetben.....- folytattam volna, de Rydel leállitott
- Hogy mit mondtál?! - kérdezte döbbenten, mire nekem is leesett, hogy mit mondtam
- Én semmit - mondtam rávágva.
- Ne! Nem!!! Azt mondtaad, hogy az INTÉZETBEN - mondta kihangsúlyozva az intézet szót.
- Jól van. Annyi az egész, hogy Magyarországon intézetbe jártam. A szüleim meghaltak 4 éves koromban. Ide ösztöndijjal jutottam- magyarázom neki hallkan. Pár percig néma csendben állunk
- Ezt még ki tudja? -kérdezte elcsukló hangon.
- Csak Ross és te - mondom halkan. Erre bólint
- Miért nem mondtad el?
- Nem akartam, hogy emiatt barátkozz velem, vagy megsajnálj - suttogom, miközben egy könycsepp folyik végig az arcomon. Rydel is elkezdett sirni.
- Megbizhattál volna bennem - mondja zokogva. - Miért nem biztál meg bennem? -kérdezi
- Nem arról van szó, hogy nem biztam meg benned, hanem ez fájdalmas nekem- szorosan lehunyom a szemem zokogva Delly nyakába borulok.
- Lányok! Kész a......- észreveszi a kibőgőtt fejünket- reggeli. Mi történt?- kérdezi, mikőzben lehajol hozzám.

- Elmondtam neki, az intézetet -néztem a szemébe sírva, mire bólintott és szó nélkül átölelt. Szorsan magamhoz szirítottam, ő pedig az állát a fejemen pihentette.
- Delly, lehetne, hogy köztünk marad? - néztem a barátnőmre, kibújva Ross öleléséból
- Mindkettő -néz ránk. Belenézek Ross szemébe, aki bólint, mire elmosolyodok
- Mindkettő. -szorosan átölelem Dellyt -köszönöm
- Szedjük rendbe magunkat. Előre megyek, jó? -kérdezi Rydel.
- Rendben -mosolygok rá. Megvárjuk amig becsukódik a szobából nyiló fürdőszoba ajtaja.
- Mikor mentél el? -kérdezi, gondolom, az estére gondolt
- Úgy 5 körül. Tudod, nem akartam, hogy Delly ne itt találjon reggel. - magyarázom neki, mire mosolyogva bólint -De ő már tudta. - mondtam mire felnevetett. Magához húzott és megcsókol, amit szivesen viszonoztam.
- Lent talkozunk - mondta, és kiment az ajtón. Utána még pár percig vigyorogva néztem magam elé. Egyszer csak Delly jött ki a fürdő ajtaján
- Mehetsz - a fürdőben elintéztem a dolgaimat (tusolás, fogmosás, hajamat megcsináltam). Felvettem azt a ruhát amit Rydeltől kaptam kölcsön. A tükörbe nézve elégedett voltam az edménnyel

- Mehetünk -szóltam Rydelnek. Lent a konyhában már javában folyt a reggelizés. Rydellel teljesen egyszerre szólaltunk meg.

- Jó regelt! - mindenki a hang irányába kapta a fejét. 

- Tojásrántottát? -kérdezte Stormie. 

- Ééééééén -üvöltötte Rydel és az asztalhoz futott. De a füldön egy táskában akkorát esett. Mindenki szakadt a röhögéstől, még ő is. :D A végén felpattant és az asztalhoz ült mintha semmi se történt volna. 

- Én is kérnék - mondom mosolyogva, miközben leülök Ross és Rydel mellé.  - Mikor indulunk a suliba? - kérdeztem Dellyt.

- Amikor végzünk - és nevetve magába nyomta a tojásrántoottát. A reggeli után hárman elindultunk a suliba. Ross és én, mintha semmi sem lenne köztünk. Az úton egy csomó lány leeszólította Rosst és Rydelt, de leginkább Rosst. Aki szivesen írt autogrammokat, és képeket is csinált. Volt aki kérdezett is.

- Ti jártok- kérdezte egy aranyos, alacsony vörös hajú kislány, kettőnkre mutarva.

- Nem - ráztam meg a fejem mosolyogva, lopva Rossra néztem, aki visszamosolyodott.

- Kár, pedig szerintem totál összeillenétek - momdta mosolyogva, és elfutott. Amikor halló távolságon kivül volt, egyszerre nevettük el magunkat. Nem a lány, hanem, hogy azt mondta összeillünk. 

- Látod! Nem csak én vagyok így ezzel-mondta vigyorogva Ross, és átkarolt. Így sétáltunk hármasban amig az  iskolához közeledve, ki nem bújtam Ross kezei kőzül, mire kérdön mézett rám

- Mi nem vagyunk együtt - mondom neki kerek szemmel, hogy essen már le. Nem tudom miért, de mind a ketten beleegyeztünk, hogy titokban járunk. Ross egy hatalmas bólintással vette a lapot, és elém tartotta az öklét

- Haverok -magyarázza, mire elé tartom az én öklöm is. Szóval ököl-pacsi. A suliban jól megvoltunk, szerintem senki sem gyanított semmit. Asuliból kilépve, Delly emlékeztettett a délutáni programra. 

- Oké, de elöbb elmegyek a koleszba.  -mondom neki mosolyogva, mire átölel, Ross pedig ökölpacsit ad. mindketten elköszönnek és elindulnak. Én balra, ők ledig jobbra.

    A kolégium ajtaján belépve, a portás szólt hozzám

- Maga Viki Kovács? -kérdezi mogorván

- Igen- mondom zavartan. Mégis miért érdekli, hogy ku vagyok? Jól vN, ő a portás meg minden, de akkor is!

- A kollégium igazgatója beszélni szeretne őnnel.- megmutatja, hol van az ig. irodája, és énkettőt kopogva bemegyek rajta.

- Jó napot- köszömök, mire csak bólint

- Azt a hírt kaptam, hogy maga megszegte a szabályzatunkat.

- Mégis mit szegtem meg? -kérdezem zavartan.

- Ha akár.csak egy éjszaka is kimarad, akkor jogunkban áll eltanácsolni a kollégiumból. Benne volt a szerződésben amit aláírt. -momdja nekem a z ősz hajú igazgató. - amennyiben nem ismer egy családot aki befogadhatná, az iskolájából is el kell küldeni. - mondja, mire leesik az állam. Egy éjszaka, és kicsapnak? Itt igy megy? De én senkit sem ismerek aki befogadna....

- Ezesetben, kérem szedje össze a holmiját és a holnapi géppel utazzon is haza. A cehhet a cserediák program álja. - már indultam az ajtó felé, amikor eszembe jutott valami.

- És ha van hova mennem? -

- Továbbra is az iskola tanulója lehet. -mondja összeráncolt szemüldökkel a diri.

- Ezesetben tudok valakit - vigyorgok  mint a vadalma, és az én Rossom anyukájára gondoltam. Azt mondta reggeli köben, hogy ők ott mindig szívesen látnak. Azt nem tudom, hogy hosszutávra gondolt-e vagy sem, de lehetőségnek jó.

- És mégis ki az a család? 

- A Lynch - mondom komolyan mire az igazgató kiröhög.

- Na ne mondja, hogy befogadják őnt. És mi van ha nem is ismerik magát. Bizonyitékot kisasszony. -vigyorog, vagy inkább vicsorog, a diri. - telefonszám? 

- Azt nem tudom, de a helyszinen ő igazolhatják. - mondom neki. Hát, Viki1, Diri 0

- Rendben, szedje össze a golmiját, és indulunk. -  a csomagokat hamar összeszedtem, mivel még szinte ki se csomagoltam. A Dellyékhez vezető uton, a diri meg se szólalt, csak követett. A Lynch család kapujában megáltunk, és én megnyomtam a csengőt. Stormie lépert

- Szia, Viki. Mi járatban? - kérdezi mosolyogva.

- Az igazgató úr elmondja -és a dirire néztem. Elmindta, hogy kicsaptak, hogy miért, és, hogy kell egy otthon ahol lakhatok. 

- Persze édesem. Én mondtam, hogy szívesen látunk, de nem kelett volna ezért kicsapatnod magadat -viccelödött. A diri látszólag megdöbbent,.hogy ismer és én is őt. 

- Ezesetben csak alá kell irni ezt a papirt és készen is vagyunk - Stormie aláirja, az ürge meg elmegy.- Delly fent van a szobályában. Ha jól értettem vásárolni mentek. Hát... sok sikert hozzá - és elrőhőgte magát. Delly nem volt a szobályában, igy átmentem Rosshoz. Csakhogy ő sem volt bent. Odamentem az asztalához, és észrevettem ott egy kottát. Pont azt amit Dellyvel néztünk klippet. Pass Me By. Ez a címe. Megnéztem, hogy nem- e jön senki. Tiszta a terep. Felvettem azt a gitárt amit tegnap bemutatott nekem. A neve luna. Akaratlanul is elröhögtem magam ezen. Olyan rég volt a kezemben gitár, hogy szoknom kellett. Gyakorlat képpen csináltam pár amordot... Elkezdtem játszani. Énekeltem is hoztá. Élveztem ahogy a zene átjárja az egész testemet... Hosszúbév után visszza kaptam egy részem. És ez  tetszett. A reflén felénél tarottam, amikor valaki együtt énekelt velem

- Living YOLO.... - a döbbenettől elnémultam. 

- Mióta álsz ott? -kérdeztem döbbenten Rosst. Nem hallhatott meg énekelni...

- Mióta elkezdted. - Mosolygott rám... Zavaromban nem tudtam mit csináljak.. Igy össze vissza beszéltem. 

- Hééé. Nyugi.- mondta röhögve. - Nagyon jó vagy.  A hangod is tök szupsr. És ahogy játszottál a gitáron....

- Lunán - javítom ki.

- Igen! LUNÁN!  Te aztán tényleg tehetséges vagy. - mondja mosolyogva, én pedig elsuttofok a szemébe nézve egy köszönömöt. - Amugy azéet jöttem mert anya mondta, hogy ide költözöl - mondta boldogan.  Egy dolgot nem értettem. Azért jött? Ez az ő szobálya... na mindegy..

- Viki! GO vásárolni - rondt be az ajtón Delly. Az oda vezető utat végighülyéskedtük. Kitaláltuk mikkel fogjuk idegesítsni a fiúkat, most , hogy ott lakok. 

- Na, de a suliban azt mondtad, hogy tudnál venni laptopot mef telót.... Akkor most venni fogunk - mondja vigyorogva Delly.

- Az. súcs lenne, de én ezekhez semmit nem értek. - mondom neki mire elröhögi magát. 

- Okééé. Akkor én választok neked- Egy elektronikai üzletben talált is egy laptopot, azt akarta rám beszélni, de végül megláttam egy halvány rózsaszint. Elröhögte magát. Elmomdta, hogy ugyan ilyene van. 

- Eggyen laptop -röhögve mentünk ki az üzletből. A telefonosnál, egyszerübb volt. Megláttam egy fehér telót, amibe látásra totál beleszerettem. Elolvastam a nevét. iPhone 5c.

- Ugyan ilyene van Rossnak, csak neki fekete. Ez az eggxik legjobb teló. Ezt vedd meg - addig gyözköd mig megveszem... Az eladó fiú felismerte Dellyt, igy végig zavarban volt. Ezen is jót röhögtünk :D. Lhaladtunk egy ujságos standnál, amikor észre vettem valamit. 

- NA NEEE! -szóltam Rydelnek, aki úgyan igy reagált. Hogy mikor készül? Amikor a suliba tartottunk. És mi volt az újságon?  Egy kép ahol úgy sétálunk, hogy Ross éppen átkarol, ezzel a szöveggel: Ross Lynchre rátalált a szerelem vagy csak egy újjabb kaland?